Titok Szentendrén - II. rész

Ott tartottam legutóbb, hogy nyomon vagyok a Posta előtti szobrok megfejtésében.

Aknay János: Angyal
(Forrás)

 Ez így is van. Itt van mindjárt az első szobor, Aknay János (1949-) alkotása.
Engem legtöbbször koronára emlékeztetett, ami talán az aranyfüst díszítésnek is köszönhető.
Nem vagyok szakavatott műértő (még szakavatatlan sem), csupán egy kíváncsi szentendrei. Lehet, hogy ezért nem láttam első pillantásra az angyalt ebben a végtelenül leegyszerűsített formában.
Ahogy' (lírába oltott) Pályakép-összefoglalójában ezt olvashatjuk: "Hovatovább 1986-tól kezdődően (a korán elhunyt Sári nevű kislánya örök emlékére) a rovás geometrikusan vagy organikusan használt „S” és „Á” betűjéből, valamint több régebben használt szárnymotívum kereszteződéséből megszületett egy új absztrakt angyalmotívum alap is, amely egészen napjainkig a legváltozatosabb kombinációkban, variációkban és helyzetekben bukkant és bukkan fel festményein, grafikáin és objektjein (s egy köztéri, ... szobrán is!)." Ha csak ennyi magyarázó szöveg lett volna kirakva, egészen más szemmel nézek rá. Így már látom a szárnyaló angyalt, benne a rovás "s" és "á" betűkkel.

Szirtes János (1954-) alkotása a második szobor, amit "kinéztem" magamnak.

Szirtes János: Fekvő fa
(Forrás)

Bevallom, amíg nem tudtam a szobor címét, halvány elképzelésem sem volt, mi lehet ez. Igazából most sem tudok beleképzelni ebbe a ráccsal toldott fém (műanyag?) dobozba egy kidőlt fát - pedig láttam eleget erdei bóklászásaim közben. Vajon ez csak az én gyenge képzelőerőmnek köszönhető, vagy más is így van ezzel?
A mű bizonyára komoly művészi értékkel rendelkezik, azonban had éljek a megszólított / néző véleményezési jogával, ami tudom, eltér a Szentendrei Alkotóművészeti Platform (SZAMP) véleményétől: más környezetben talán jobban érvényesülne.
 
A soron következő alkotás Matyófalvi ("Matyó") Gábor (1947-1998) (hungarocell, üvegszálas műanyag) szobra.

Matyófalvi Gábor: Konstelláció
(Harmadik típusú találkozások)
(Forrás)

Honlapján ezt olvastam: 
"Az ő metaforikus leegyszerűsítésében ugyanis a világban minden "vagy kettő, vagy egy". Ezt fejezik ki fűrészfogas, kapcsos formái, s ezt a „mondatot" fejezi be a „Nagyposta" előtti téren elhelyezett utolsó műve is, amely a Kapcsolat vagy más néven a Harmadik típusú találkozás címet viseli, ahol összesimul mindaz, aminek össze kell simulnia."

Megmutattam a képet Páromnak és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte mi ez?

Kapásból válaszolta rá, hogy "Egy tyúk és egy kakas. Vagy jin és jang. Egy kerek egység, nő és férfi." Hm. Lehet benne valami, ha már Ő is ezt mondja. (Különben is: Neki mindig igaza van. ☺)

Minden tiszteletem a művész(et)nek.

Azt hiszem, a legnagyobb véleménykülönbségek - és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam - ef Zámbó István (1950-) szobra körül alakultak ki.

ef Zámbó István: A végtelen érintése

Maga az alkotó, arra a kérdésre, hogy mit is jelent ez a női ujj, így vall: "Ez a végtelen érintése. Mindenki erotikus szimbólumra gondol rögtön, vagy az ujjfelmutatásra. De az az alapötlet, hogy megfogod a semmit."

Hááát ... mindenki maga döntse el, hogy vajon jó dolog-e, hogy egy olyan városban, amelyről az ide vezető úton tábla hirdeti, hogy a festők városa, amelyről Magyarországon szinte mindenkinek a Skanzen, s rajta keresztül a népi művészet jut eszébe, az a város, mely igyekszik megóvnia - több-kevesebb sikerrel - óvárosának hangulatát, építészetét, amely a múltjára támaszkodva építi jövőjét, az ezzel az ujjal, egy félreérthető, semmibe mutató ujjal fogadja a látogatót.
Igen: a művészek alkotásai néha provokálnak. Ez teljesen rendben van, belefér  művészi szabadságba.

Amivel azonban nem értek egyet, az a helyszín, és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.
Legyen: állítsák ki! De ne itt, ne így! Ez a város a hagyományokra épít, nem a provokációra. Jól gondolom?

Felsorolásom végén olyan alkotást említek, ami valamelyest kilóg a sorból. No nem stílusát, hanem elhelyezését tekintve. Az eddig említettektől kissé távolabb találjuk Deim Pál (1932-) szobrát.

Deim Pál: Függő baba

Mikor először megláttam a szobrot, furcsa képzeteim támadtak a művel kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy
Az egyébként teljesen mindegy, hogy nekem mi a véleményem - ha ezzel a véleménnyel egyedül lennék...
Ugyan nem végeztem széleskörű, mindenre kiterjedő felmérést, csupán néhány környezetemben elhangzott mondat és a saját gondolataim alapján mondom a fentebb már leírt véleményemet: állítsák ki, de ne itt, ne így!
Van a városban éppen elég hely a provokatív alkotások közszemlére tételéhez.
Szerintem.




A Szentendrei Alkotóművészeti Platform (SZAMP) honlapján olvastam az alábbi mondatot:
"A Platform a Posta előtti szobrok kérdésében szakmai oldalról a Vajda Lajos Stúdiót tekinti illetékesnek."
Amennyiben a kiállított műtárgyak nem öncélúak - márpedig nem azok, mert KÖZszemlére tették őket - akkor véleményem szerint audiatur et altera pars! Azaz: halgattassék meg a másik fél is!
A "köz".