Ilyet eddig még nem tettem ...

Levelet kaptam.

 

Nincs ebben semmi meglepő, napjában tucatjával érkezik az olvasnivaló. "Küldd tovább" leveleket is szoktam kapni, amiket rendszerint rövid időn belül törlök.
Ez a levél is ilyen volt, a törlést mégis megússza. Mert szerintem különleges.

Nem kapcsolódik közvetlenül Szentendréhez sem, ugyanakkor közzéteszem, mert azt gondolom, valamelyest megmagyarázza egy korábbi bejegyzésemben tapasztaltakat.
Aztán mindenki döntse el maga, mit gondol.

Íme a levél:

Perben Istennel

Érdemes végigolvasni, aztán kérdezd meg magad, hogyan tovább?

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely világunkat sújtja, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?

 Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Egy ismert amerikai lelkész, Billy Graham lányával készítettek interjút, nem sokkal a 2001. szeptember 11-i események után. A riporternő, Jane Clayson megkérdezte:
„Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?”

Anna Graham így válaszolt:
„Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja mindaz, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kultúrából, menj ki az életünkből, távozz a családunkból! És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha kizárjuk az életünkből?

Nézzük, hogyan jutottunk ide?

Egykor Madeline Murray O'Hare (akinek meggyilkolt testét nemrég találták meg) kifakadt, hogy nem akar több imádságot az állami iskolákban.
És mi azt mondtuk, rendben, nem lesz több imádság az állami iskolákban.

Dr.Benjamin Spock (akinek a fia nemrégen öngyilkos lett) azt mondta, hogy ne fenekeljük el gyermekeinket, ha rosszat tesznek, mert kis személyiségük megrongálódik és leromboljuk az önbecsülésüket.
És azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk rendben. (A fegyelmezésről beszélünk, nem a bántalmazásról!!!)

Kizártuk az életünkből azokat a tanárokat és papokat, akik gyermekeinket úgy nevelték, hogy a jóságot dicsérték, a rosszaságot pedig elítélték.
Gyermekeink úgy nőttek fel, hogy sohasem kellett átgondolni tetteiket, rendben volt a figyelmetlenség, a tiszteletlenség, a hűtlenség és az önzés. S most csodálkozunk, hogy miért nem képesek egy évnél hosszabb párkapcsolatra, rendezett családi életre.

Aztán azt mondta valaki, értékeljük le a nemiséget, adjunk a diáklányoknak fogamzásgátló tablettákat, a fiúknak pedig óvszert, annyit, amennyit csak akarnak, mégpedig ingyen, és hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek.
S most csodálkozunk, hogy a pornográfia úgy teszi tönkre az életet, mint egykor a pestis.

A szórakoztatóipar (a nagyobb profit reményében) azt mondta, csináljunk mozifilmeket és televíziós talkshow-kat, amelyek az erőszakot, a szennyet, a hitványságot, az erkölcstelenséget reklámozzák és az aberrált szexet. Készítsünk olyan zenefelvételeket, klipeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer fogyasztásra, az öngyilkosságra, az idősek és a gyengék megalázására, a sátán szolgálatára.
És mi azt mondtuk, rendben. Mindez csak szórakozás, statisztikailag nem mutatható ki rossz hatás, s különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy betöltheti reggeltől estig az életünket, otthonainkat, iskoláinkat.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést:
Miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete?
Miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között és miért nem okoz nekik problémát, mikor öregeket, szüleiket, tanáraikat, osztálytársaikatgyilkolják, önmagukat ölik?

 
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy ki mint vet, úgy arat. – fejezte be a világszerte ismert baptista lelkész lánya.

„Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az  osztályban?

Tisztelettel: egy Érintett Tanuló”

És a válasz?
„Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.

Tisztelettel: Isten.”

Furcsa, hogy az emberek milyen könnyen kivetik, kidobják ISTENT, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartják üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki „Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre.

Furcsa, hogyan lehet valaki vasárnap Krisztusért lángoló, a hétköznapokban pedig láthatatlan keresztény.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem!

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világban, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.

Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák az Úrról szóló üzenetek.

Gondolkozol? Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri!

Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.

Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

Eddig a levél.

Szerinted?